Vad beszélgetések

Amint azt "A mezőgazdaság újragondolása" című dokumentumban említettük, az egyik legfontosabb szempont a paradigmaváltás, különösen a rövid távú, hatékonyságra és nyereségre összpontosító cél tekintetében. 100%-ban egyetértek a különféle "környezetbarát gyakorlatok (a permakultúrától az agrofestészetig), a multifunkcionális tájak (vidéken és a városokban) és a lokalitás támogatásával. Továbbá úgy gondolom, hogy ez fontos:
-a tudás és a szakértelem részvételi hálózatainak létrehozása és sokkal láthatóbbá tétele: a kis- és közepes gazdálkodók jó gyakorlatainak összekapcsolása és azokból való tanulás.
- Támogatni kell a "közösségi" és a "szövetkezeti" jellegű struktúrákat (anyagilag, de oktatási programokkal is, mint például az ERASMUS+), hogy megerősítsük őket, és több eszközzel és struktúrával ruházzuk fel őket.
- szinergiák létrehozása az EU jólétének és az ökoszisztéma egészségének más területeivel, például a formális és nem formális oktatással (több ingyenes és támogatott program a társadalmi-ökológiai szempontból barátságos mezőgazdaságról), valamint az egészségügyi és táplálkozási ismeretekkel.

-Az agroerdészet révén is lehetséges a területkímélés (a sokféleség védelme érdekében), de akkor is, ha több zöldet hagyunk (a mikrotól a makróig) más területeken: az utcákon, a városi tájak és perifériák teljes egészén és felületén, a homlokzatokon. Bár a városi mezőgazdaság nem oldja meg a problémát, mégis nagyon fontos, mert "kommunikálja" a műveltséget és táplálja a szociális szövetünket (ediblecitiesnetwork
-A mezőgazdaság és a gazdaság közötti kapcsolat tekintetében: a mezőgazdaság az egészséges táplálkozás alapját képezi. Így egy olyan mezőgazdaság, amely nem környezetbarát, káros az uniós polgárok (és a bolygó) egészségére, azaz gazdaságilag gondolkodva: a túlsúlytól a légzőszervi és hormonális betegségekig terjedő betegségeket is okoz.
Ebben az értelemben a környezetbarát gyakorlatoknak és termékeknek alacsonyabb adókkal kell rendelkezniük, vagy mentesnek kell lenniük azoktól, mivel hosszú távon hozzájárulnak az egészséges társadalmakhoz. Gondoljunk csak az EU által a gyermekek és fiatalok cukorbetegségének kutatására fordított több millió euróra.

A permakultúra integrálja a különböző növényeket és állatokat, utánozva a természetes ökoszisztémákat, és növelve az ellenálló képességet és a termelékenységet. Az olyan fenntartható gyakorlatok, mint a vetésforgó, az agrárerdészet és a biogazdálkodás javítják a talaj egészségét és a biológiai sokféleséget, miközben csökkentik a környezeti ártalmakat. A permakultúra-rendszerekben a változatos ültetvények például több mint tízszer termelékenyebbek lehetnek, mint a monokultúrák.

Az átállás elősegítéséhez jelentős beruházásokra és politikai támogatásra van szükség. Az Európai Unió vezető szerepet játszhat a mezőgazdasági támogatások fenntartható gyakorlatok felé történő átirányításával, szigorúbb környezetvédelmi előírások érvényesítésével és a tisztességes munkaügyi normák előmozdításával. Az olyan országok, mint Dánia és Hollandia, a szigorú tápanyag-gazdálkodás és a mezőgazdasági innováció révén máris sikereket értek el.

A fenntartható mezőgazdaság előtérbe helyezésével az EU globális példát mutathat, elősegítve az egészségesebb élelmiszerrendszereket, védve a környezetet és biztosítva a társadalmi igazságosságot.

A nagy agrárvállalatok gyakran érvelnek azzal, hogy a nagy hozamú, intenzív gazdálkodási módszerek elengedhetetlenek a globális élelmiszerkereslet kielégítéséhez. Ragaszkodnak ahhoz, hogy a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok életképtelenek, és élelmiszerhiányhoz vezetnek, ha összehasonlítjuk őket az élelmiszerhiánnyal, ami egy vitatott és sokrétű kérdés. Bár bizonyos körülmények között jogosak az aggodalmak a terméshozamot és a méretezhetőséget illetően, széles körű tudományos és empirikus bizonyítékok azt mutatják, hogy megfelelő támogatással a fenntartható mezőgazdaság elegendő élelmiszert biztosíthat a biológiai sokféleség megőrzése mellett. E kihívások leküzdéséhez holisztikus megközelítésre van szükség, amely magában foglalja a politikai reformokat, a piacra jutást, a technológiai innovációt és a globális együttműködést. E tényezők kezelésével egyensúlyt lehet teremteni az élelmezésbiztonság és a biológiai sokféleség megőrzése között, biztosítva mindenki számára a fenntartható és méltányos jövőt.

A természetes élőhelyek helyreállítása, rugalmas élelmiszertermelés, a talajromlás nyomon követése és fenntartható gyakorlatok, kevesebb növényvédőszer, a tengeri élőhelyek és vizes élőhelyek helyreállítása, mivel a természetes helyreállítás védelmet nyújt a biológiai sokféleség természetes csökkenése ellen. Az éghajlatváltozás hatásai, például a szélsőséges árvizek, hőhullámok, erdőtüzek és viharok a biológiai sokféleség csökkenéséhez vezethetnek. A javasolt intézkedések az erdők és természeti területek, vizes élőhelyek, tőzeglápok, tőzegmezők, tengeri füves területek javítására, a szén-dioxid megkötésére és megkötésére irányuló intézkedésekként a hosszú távú szén-dioxid-semlegesség, az éghajlatváltozás hatásainak javítása és mérséklése, valamint a természetes helyreállítás érdekében.